Dr. Végh Sándorné Dr. Neubrandt Erzsébet 1926–2008

Az ELTE TTK, A Magyarhoni Földtani Társulat, az Alkalmazott Földtani Tanszék, a volt tanítványok, kollégák, pályatársak — az egész magyar geológus-társadalom nevében búcsúzom — nehéz szívvel.
Nehéz szívvel, mert bár mindannyian tudtuk, hogy az idő nagy úr, szembe menni vele nem lehet, az Élet rendje, hogy szüleink, kedves tanáraink előbb lépik át az örökkévalóság küszöbét, mint mi magunk, mégis valahogy azt gondoltuk, Rád ez nem vonatkozik. Talán azért volt ez így, mert annyira emblematikus alakja voltál a magyar földtannak, hogy természetes része voltál a világképünknek. Meg egyszer már, évekkel ezelőtt, sikerült is visszautasítanod a túloldalra invitáló szót, Te győztél, mert érezted, hogy még feladataid vannak, visszajöttél közénk, s azóta annyira hozzátartoztál mindennapjainkhoz, hogy úgy éreztük, Rajtad nem foghat a törvény…, s lám most mégis beteljesedett.
A búcsúzásnak része, hogy felemlegetjük az életmű fontosabb állomásait, már csak azért is, mert az életmű, alkotójának távoztával műemlékké nemesül, s e műemlék fő vonásait felvázolni most már a mi dolgunk. Esetedben azért is fontos a számbavétel, mert szerény, minden hivalkodástól mentes egyéniségednek köszönhetően sokan nem is tudják, valójában mit köszönhet Neked a magyar földtan. A pályatársak pedig, akiknek szeme előtt zajlott tudományos és oktatói tevékenységed, többnyire már maguk is a túloldalon vannak, az ő emlékezetük nekünk már nem segít felidézni a múltat.
Alapvetően paleontológus-szedimentológus voltál. Kitűnő megfigyelő, precíz dokumentáló, invenciózus értelmező. Tudásodhoz műveltség, a hazai és nemzetközi szakirodalom alapos ismerete és kérlelhetetlen etikai érzék társult. Minden újra fogékony természeted folytán számos jelenségre mindenkinél hamarább felhívtad a hazai tudományos közvélemény figyelmét. Talán éppen ez, az új gondolatok befogadására még éretlen közeg, lehetett az oka annak, hogy legjobb ötleteid egy része méltatlanul feledésbe merült, vagy csak évtizedek múltán került ismét felszínre, azóta azonban időt állóan igazol vissza Téged. A gerecsei triászról írott monográfiád kitűnő szedimentológiai leírásai a mikrofácies-értelmezések ma is megállják helyüket, pedig hol volt még a hatvanas években Magyarországon szedimentológia?! A geológus hallgatók gerecsei térképezési gyakorlatán ez a monográfia ma egyre inkább alapmunkának számít. 1975-ben, a X. Osztály Közleményeiben megjelent cikked, amelyben, már akkor az amerikai Fischerre hivatkozva, a hazai felső-triász képződmények ciklicitásáról, s annak lehetséges asztronómiai meghatározottságáról, a 23-ezer éves periódusról írsz csaknem húsz évvel megelőzte a később aztán itthon is divatossá vált cikluselméletet. Megaloduszos nagy monográfiád híre a tengerentúlra is elért. Emlékszem, mikor a kilencvenes évek elején Amerikába érkeztem, s az ottaniak megtudták, honnan jövök, azonnal azt kérdezték: — Ez az a Tanszék, ahol a megaloduszos Elisabeth Végh is tanít? — és azonnal arra kértek, járjak közben Nálad, hogy ők is kaphassanak egy igazi magyarországi megaloduszt!
Paleontológus létedre, Vitális professzor úr mellett kötelességtudóan kitanultad, majd őt követve már, mint a Természettudományi Kar első női tanszékvezetője, a Tanszék élén sikerre vitted az elméleti tudomány alkalmazását. Részt vettél a Bakony, a Vértes és a Gerecse térképezésében, a vezetésed alatt álló munkacsoport elkészítette a Budai-hegység mérnökgeológiai térképének jelentős részét, a Dunántúli-középhegység Vízföldtani atlaszának térképsorozatát, külföldi és hazai nyersanyagprojektekben vettél részt — köztük az Eocén program bauxit-kőszén kutatásában, amelyben a gerecsei triász képződményekre vonatkozó ismereteid nélkülözhetetlennek bizonyultak. Számos testületnek bizottságnak voltál aktív tagja — soha nem azért, hogy sormintát gyűjts életrajzodra, hanem azért, mert hittél a szó és a munka erejében, s választott szakterületed iránti végtelen alázattal és hihetetlen munkabírással dolgoztál, s csatároztál — ha kellett — a bürokrácia síkján is a jó ügyért. Diplomáciai érzéked, szelíd határozottságod segített abban, hogy egy-egy ilyen testületben sokszor jobban el tudd fogadtatni a szakma számára kedvező elképzeléseidet, mint azok, akik ugyanezzel a „kard ki kard” jelszóval próbálkoztak. Szerénységed mindenkori környezetedet általában nem inspirálta arra, hogy kitüntetésekkel halmozzon el. Amit azonban megkaptál, az rangos volt. A nagyegyházi kutatásért Állami díjjal jutalmaztak, a Társulattól ay emlékgyűrűt, majd évtizedekkel később — már tiszteleti tagként — a Geologia Applicata kitüntetést, az Egyetem felterjesztése nyomán pedig a Magyar Felsőoktatásért érmet kaptad meg.
Legnagyobb kitüntetésed azonban, hitem szerint, tanítványaid feltétlen tisztelete, szeretete és megbecsülése, amely nem egyéb, mint a belőled sugárzó derű és szeretet visszatükröződése. Igényességed, tiszta szigorúságod mindig példa volt, nem csak a hallgatók, de munkatársaid számára is. Nevelni, hangos szó nélkül, példával és a meggyőzés erejével tudtál.
Ennek szép bizonyítékaként álljon itt egy volt tanítványod és munkatársad, MENSÁROS Péter bensőséges visszaemlékezése:

„13-14 éven keresztül nap, mint nap találkoztunk és legalább 8 órát együtt voltunk az Alkalmazott és Műszaki Földtani Tanszéken. Sári néni, Gitta, Irénke néni, Éva néni, Klári, Kati, Edit, Viktor, Ádám, Pista, és mi, akiket a Tanárnő hívott be a Tanszékre, kis Zizi, Imre, János, Jóska és én.
Az édesanyámmal nem voltam együtt annyi ideig, mint a Tanárnővel. Mindig mondom: az életemben két meghatározó ember volt, — természetesen a szüleimen kívül — a gimnáziumi osztályfőnököm és a Tanárnő.
A Tanárnő mellett tanultam, tanultunk meg dolgozni, egy életre meghatározóan. Kriván Pali mondogatta: még most is az „Öregnek” (=Vadásznak) írok. Én meg a Tanárnőnek. Most ne beszéljünk a szakmai tartalomról, az természetes igényesség volt. Hanem a kerek, pontos, magyar mondatok, a méltó külalak, a lelkiismeretes végrehajtás igényéről! Ha valamikor idézhetjük a költő szavait arról, hogy hogyan is érdemes dolgozni, akkor a Tanárnő esetében joggal tehetjük.
De önmagában a szakmai munka sem ment volna, ha az a többlet nem lett volna. Nem tudok idézni mondatokat a Tanárnőtől, mint ahogy a szüleimtől sem. Még azt sem nagyon, hogy miről is beszélgettünk annyiszor. De nagyon sokat beszélgettünk, és nemcsak a munkáról. Így épített észrevétlenül a Tanárnő engem, minket. A professzori szoba párnázott ajtaja mindig nyitva állt. A reggeli szertartásos kávézáskor szinte észrevétlenül kikérdezett minket, mi van velünk, mi van otthon. És tudom, ez nem pletykázó kíváncsiság volt!! Hanem mint az édesanyánk érdeklődése, akinek fontosak vagyunk, aki törődik velünk. AKI SZERET. Nem a mai, sokat hangoztatott, elcsépelt fogalom szerint, hanem a GONDOSKODÓ SZERETETTEL! És mindezt halkan, nyugodtan, mindig derűvel és bölcsen. Mintha otthon lennénk, hiszen otthon is voltunk a Tanárnő mellett.
A Bölcsek könyvében olvassuk: Az igaznak azonban, ha időnap előtt is hal meg, nyugalomban lesz része. Mert a tisztes aggkort nem a hosszú élet adja, nem függ az évek számától.
A Megváltó azt mondta: „Amit a legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.” Igen. Tetszett enni adni, inni adni, be tetszett fogadni, fel tetszett ruházni és így tovább. A szó szoros és átvitt értelmében is.
Tanárnő kérem, hálát adunk, és köszönöm, köszönjük, hogy a Tanárnő mellett lehettünk.”

Az egyetem volt az életed, a hallgatók, a nevelés az oktatás a mindened. Az újra való fogékonyságod, a szakma iránti elhivatottságod a folyamatos, formális reformokba is életet volt képes lehelni. Az oktatás szervezésében mindig az élen jártál, mindig azt kerested, hogyan lehet az alkalmazott földtant úgy oktatni, hogy a hallgatók az elmélet mellett kellő gyakorlati ismeretekre is szert tehessenek. Magyarországon először vezetted be és tetted kötelező tárggyá a környezetföldtant, Te indítottad útjára, az egyetemi oktatás részeként, a geomatematikát, megláttad a megfelelő személyt, akire a hidrogeológiai oktatást rábízva biztos lehettél benne, hogy az a Tanszékhez méltó színvonalon fog folytatódni. Mindig megtaláltad az egyensúlyt a tudomány és az alkalmazás között, ezzel érve el, hogy az alkalmazás soha nem vált mechanikussá, megtartotta a természettudományi karra jellemző kreatív megközelítést. Azt, hogy a geológia nem áll meg az országhatároknál nemcsak mondtad, de élted is: elsők között kezdtél szervezni és vezetni, már az 1960-as évek végén, a hallgatók számára külföldi tanulmányutakat, vállalva az ezzel járó nehézségeket, mert hittél benne, hogy a részleteket csak úgy érthetjük meg, ha bele tudjuk illeszteni őket a nagy képbe.
Geológusok generációit nevelted fel ebben a szellemben, s a példával való nevelést, az egyetem, a tanszék érdekében való, önzetlen munkálkodást az utolsó percig nem adtad fel. Két momentum bukkan fel emlékeim közt, amelyeket szeretnék az „emlékműhöz” feltétlenül hozzáadni, mert jó rávilágít egyéniséged legfontosabb vonásaira. Amikor nyugdíjba mentél,letettünk eléd egy számítógépet, s arra kértünk, tanuld meg, hogy kell vele bánni, s készítsd el a Tanszéki könyvtár számítógépes katalógusát, vállald el — a továbbiakban — már mint tudományos tanácsadó a javarészt általad is gyűjtött könyvtári állomány gondozását. 67 éves voltál akkor, és megtanultad. Lelkesen vetetted bele magad az új játékszer megismerésébe, tökélyre vitted a vele való bánást és a könyvek iránti igaz szeretettel viselted gondját a könyvtárnak s mindazoknak, akik Tőled tanácsot kértek. Jelen voltál a Tanszék életében, s képes voltál arra, amire csak a legnagyobbak képesek: nem szóltál bele a dolgainkba, annak ellenére, hogy részint a megváltozott körülmények miatt, részint egyszerűen azért, mert nyomodba se értünk, nyilvánvalóan más stílusban éltük az életünket, mint azt a Te normáid megkövetelték volna. Te ezt szelíden, szeretettel tudomásul vetted, nem akartál bennünket kézi vezérléssel irányítani. Egyszerűen ott voltál, ha bármivel hozzád fordultunk, elmondtad a véleményedet, de mindig hozzátetted, úgy tegyetek, ahogy Ti a legjobbnak látjátok…
Nagyon fogsz hiányozni, már most hiányzol! Köszönjük, hogy velünk voltál, megpróbálunk méltók maradni Hozzád, s arra kérünk, imádkozz a jó istenhez, hogy majd nekünk is a mennyországnak abban a geológusok számára fenntartott részében csináljon egy kis helyet, ahová te is készülsz! Ha Te kéred, talán megteszi, Rád most már jobban hallgat, mint bárki másra idelent. Isten veled! Reméljük, nemsokára újra találkozunk.

MINDSZENTY Andrea és MENSÁROS Péter

Életrajz

Dr. VÉGH Sándorné (NEUBRANDT Erzsébet), geológus, született Budapesten, 1926. április 12.-én meghalt 2008. július 24. Szülei: NEUBRANDT Márton és KOCSIS Erzsébet. Férje: 1947: JAKUCS László, 1955: VÉGH Sándor. Gyermeke: JAKUCS Erzsébet, sz. 1950.

Tanulmányait a Budai Szent Margit gimnáziumban (1936– 1944) és a Pázmány Péter Tudomány Egyetemen végezte 1944–1949 között, vegyész majd geológus szakon.

Munkahelyei: 1949–1957 Vadász E. professzor mellett az ELTE TTK Földtani Intézetének munkatársa 1957–1963 Vitális S. professzor mellett az Alkalmazott és Műszaki Földtani Tanszék adjunktusa, 1963–1970 docense, 1970–1993 egyetemi tanára. 1970–1990 a Tanszék vezetője. 1993-ban egészségi okokból visszavonult. Ezt követően, haláláig, tudományos tanácsadóként és a tanszéki könyvtár gondozójaként segítette az (1991-től Alkalmazott és Környezetföldtani, ma Általános és Alkalmazott Földtani) Tanszék munkáját.

Oktatási területe: általános földtan, vízföldtan, nem érces ásványi nyersanyagok földtana, bauxit- és kőszénföldtan, földtani kutatás és készletszámítás, alkalmazott földtani gyakorlatok vezetése, gyakorlati feladatok kialakítása, évközi és nyári terepgyakorlatok vezetése.

Oktatásszervezési tevékenysége: A Tanszék anyagvizsgáló laboratóriumának megszervezése és berendezése. Az első (nem szovjet cserealapú) hallgatói tanulmányutak megszervezése külföldre (Lengyelország, NDK, Csehszlovákia, Bulgária, Románia, Jugoszlávia, Ausztria). Szakosítás bevezetése a geológusoktatásban (szilárd ásványi nyersanyagok, kőolaj- és vízföldtan, geomatematika, környezetföldtani szakirányokkal). Első posztgraduális kurzusok indítása (szervezőgeológusi, geomatematikai). Számítógépes hallgatói laboratórium megszervezése.

Kutatómunkája: Karrierjének aktív évei alatt, tudományos érdeklődésének és tevékenységének fókuszában alapvetően a paleontológia a sztratigráfia és a szedimentológia állt. A triász Megalodontacea kagylókat feldolgozó monográfiájával nemzetközi hírnévre tett szert. Emellett azonban maradandót alkotott a nyersanyagkutatásban, a vízföldtanban és a mérnökgeológiában is. Így jelentős részt vállalt az „Eocén-program” kőszén és bauxitkutatásában, a Dunántúli- középhegység karsztvizeinek vizsgálatában, foglalkozott a főváros vízellátásának tudományos kérdéseivel, részt vett (és részben irányította) Budapest, Szekszárd, Pécs és Szentendre részletes mérnökgeológiai térképezését, valamint számos építésföldtani, talajmechanikai és vízföldtani szakvéleményt készített az ország csaknem minden területén.
Összes érdemei közül a legkiemelkedőbb azonban, hogy Vitális Sándor professzor úr nyomdokain haladva, megszervezte, és az újdonságokra, a geológia iránt támasztott társadalmi követelményekre érzékenyen (és időben) reagálva fenntartotta és fejlesztette az ELTE-n az alkalmazott földtani képzést. Tette ezt úgy, hogy az „alkalmazással” együtt járó alapvetően gyakorlatcentrikus megközelítés soha nem szorította háttérbe a természettudományos látásmódot. Megtalálta az érzékeny egyensúlyt a kettő között, s ezzel adta meg az ELTE-s geológusdiplomának az alkalmazott földtani területeken megvalósult egyediségét. Az ELTE-seket a gyakorlati életben ma is azok keresik munkatársnak, akik a gyakorlati ismereteken túl elvárják a mérnökgeológustól, a nyersanyagkutatótól, a hidrogeológustól, hogy a szokatlan problémák megoldásában, természettudományos megközelítéssel, kreatív módon, szokatlan, újszerű, a rutintól eltérő módszereket alkalmazzon. Az erre való készséget és a megalapozott, verzatil gyakorlati tudást geológusgenerációk sajátították el az általa kialakított és szervezett oktatás révén. Ismerte a terepi megfigyelések mindenek feletti fontosságát, ezért mindig nagy hangsúlyt fektetett a terepgyakorlatokra. Tudta, hogy a földtani képződmények nem állnak meg a határokon, ezért, amint lehetett, elindította és éveken át fáradhatatlanul szervezte az ELTE-n a hallgatók külföldi terepgyakorlatait. Az 1980-as években ő vezette be az országban először a geológusképzésbe a kötelező környezetföldtani oktatást, elsők között ismerte fel a matematikai módszerek földtani alkalmazásának fontosságát és vette fel ezt is a kötelező tárgyak listájára. A geológusok feladatkörének társadalmi okokból bekövetkező változásait figyelemmel kísérve megteremtette a geológusképzésben a szakosodás lehetőségét. Tankönyve (Nemércek földtana), jegyzetei (Ásványi nyersanyagok kutatása és készletszámítása, Alkalmazott földtani anyagvizsgálatok) ma is alapmunkának számítanak.
Minden újra fogékonyan, haláláig rendszeresen bejárt a Tanszékre, rendezte, felügyelte és karbantartotta a Tanszék alkalmazott földtani témájú könyv-, folyóirat-, adat- és kéziratállományát, tanácsai számos, az alkalmazott földtant érintő kérdésben nélkülözhetetlenek voltak, nemcsak közvetlen munkatársai, hanem a könyvtári anyagokat forgató vendégek számára is.

Dr. Végh Sándorné nyomtatásban megjelent tudományos publikációi

JAKUCSNÉ NEUBRANDT Erzsébet. 1949: Óriásnövésű Pyrgulifera-faj Ajkáról. — Földtani Közlöny 79/1–4, 119–125.
JAKUCS Lászlóné 1951: Kőzetszerkezeti jelenségek karbonátos kőzetekben. — Földtani Közlöny 81/7–9, 329–332.
JAKUCS Lászlóné 1952: Adatok a Magyar Középhegység triász dolomitfajtáinak keletkezéséhez. — Földtani Közlöny 82/7–9, 374–385.
JAKUCSNÉ NEUBRANDT Erzsébet 1953: A gerecsehegységi Tardos környékének földtani újratérképezése. — A Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése 1953-ról, 49–61.
JAKUCS Lászlóné 1954: Adatok a gerecsehegységi Megalodus-fauna ismeretéhez. — Földtani Közlöny 84/3, 229–234.
VÉGH Sándorné 1957: Üledékföldtani jellegzetességek triász karbonátos kőzetekben. — Földtani Közlöny 87/1, 19–12.
N. VÉGH, Elisabeth 1957: Some Characteristics of the Sedimentary Petrography of Carbonatic Triassic Rocks. — Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös Nominatae. Sectio Geologica I. 103–108.
VÉGH Sándorné, VIGH Gusztáv, HETÉNYI Rudolf, FÜLÖP József, SZABÓ Imre, NOSZKY Jenő 1959: A Gerecse–Vértes- és Bakonyhegység
mezozoikuma. — Kirándulásvezető a Magyarországi Mezozoos Konferencia résztvevői számára. A Magyar Állami Földtani Intézet alkalmi kiadványa, 13–46.
VÉGH-NEUBRANDT, E., ORAVECZ, J. 1960: Obertriasische Sedimentierung im Raum der Gerecse und Vértesgebirge. — Annales Universitatis
Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös Nominatae. Sectio Geologica III, 184–193.
VÉGH Sándorné 1960: Alkalmazott földtani anyagvizsgálati gyakorlat. — Egyetemi jegyzet 220 p.
VÉGHNÉ NEUBRANDT Erzsébet 1960: A Gerecsehegység felsőtriász képződményeinek üledékföldtani vizsgálata. — Geologica Hungarica series Geologica 12, pp. 1–74.
VÉGH-NEUBRANDT, Elisabeth 1960: Petrologische Untersuchung der Obertriasbildungen des Gerecsegebirges in Ungarn. — Geologica Hungarica series Geologica 12, 1–132.
VÉGH-NEUBRANDT, E. 1960: Ob opredelenii obemnovo vesza otdelnüh rasnovidnosztei vengerszkovo bokszita. — Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös Nominatae. Sectio Geologica III. 195–196.
ORAVECZ János, VÉGHNÉ NEUBRANDT Erzsébet 1961: A Vértes- és Bakonyhegységi triász rétegtani és szerkezeti kapcsolata. —Földtani Közlöny 91/2, 162–172.
VÉGHNÉ NEUBRANDT Erzsébet, ORAVECZ János: A Gerecse- és Vérteshegységi felsőtriász dolomit- és mészkőösszlet. Formations triassiques supérieures des montagnes Gerecse et Vértes (Transdanubie). — A Magyar Állami Földtani Intézet Évkönyve 49/2, 291–294, 381–385.
ORAVECZ, J., VÉGH NEUBRANDT, E. 1962: Connexions Stratigraphiques et structurales entre le Trias de la Montagne Vértes et celui de la Montagne Bakony. — Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös Nominatae. Sectio Geologica V. 117–126.
BALOGH, K., VÉGH, S., Mme VÉGH 1963: Trias de Hongrie. — Memoires Bureau des Recherches Géologiques et Minieres, (Colloque sur le Trias de la France et des régions limitrophes). 455–468.
VÉGHNÉ NEUBRANDT E. 1963: Nóri dachstelni mészkő az északi Bakonyban. Norischer dachsteinkalk im Nördlichen Bakonygebirge. — Földtani Közlöny 93/3, 332–340.
VÉGH-NEUBRANDT, E. 1963: Die durch Gipsauslösung entstandene Porosität in den ungarischen Triass-Dolomiten. — Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös Nominatae. Sectio Geologica VI, 203–211.
VÉGH-NEUBRANDT, E. 1963: Megalodus complanatus italicus n.ssp. — Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös Nominatae. Sectio Geologica VI, 197–201.
VÉGHNÉ dr. NEUBRANDT E. 1964: A triász Megalodontidák rétegtani jelentősége. Stratigraphische Bedeutung der triassischen Megalodonten. — Földtani Közlöny 94/2, 195–205.
VÉGH Sándorné 1964: Nemércek földtana és felhasználása. — Egyetemi jegyzet, 344 p.
VÉGH Sándorné 1967: Nemércek földtana. — Tankönyvkiadó, Budapest, 284 p. (II. kiadás 1968)
VÉGH Sándorné 1968: Ásványi nyersanyagkutatás. — Egyetemi jegyzet, Budapest, 94 p.
SZEBÉNYI Lajos, Végh Sándorné: Ásványi nyersanyagok készletszámítása. — Egyetemi jegyzet, Budapest, 105 p.
VÉGHNÉ NEUBRANDT E. 1968: A Megalodontidák fejlődésének főbb vonásai. Hauptzüge der Entwicklung der Megalodontiden. — Földtani Közlöny 98/2, 227–240.
VÉGH-NEUBRANDT, E. 1969: Bemerkungen zum Genus Paramegalodon. — Anzeiger d. Österr. Akad. Wiss. mathem.-nat.w. Wien, 106. 1211–125.
PUSZTAI Gyula, BERCZIK Árpád, VÉGH Sándorné 1970: A Fővárosi Vízművek talajvízdúsításának kutatási eredményei és problémái, II. Vízminőségi és víztechnológiai Kongresszus kiadványa, Budapest, 1–23.
VÉGH-NEURANDT, E. 1971: Fauna- und Faziesverbreitung der Obertrias Transdanubischen Mittelgebirges. — Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös Nominatae. Sectio Geologica XV, 111–120.
VÉGH-NEUBRANDT, E. 1972: Zur Mikrofazies der Campiler-Schichten im Balatonhochland (Ungarn). — Mitt. Ges. Geol. Bergbaustud., 21, 115–122.
VÉGH Sándorné 1972: Megjegyzések a geofizikai „marker”-ek kérdéséhez és a földtörténeti és életrétegtani tagolás kapcsolatához. — Őslénytani Viták 19, 72–73.
KOZUR, H., MOSTLER, H., VÉGH, E 1972: Beschreibung einiger neuer Conodonten-Arten und Unterarten aus dem germanischen Becken und der austro-alpinen Conodontenprovinz. — In: Neue Conodonten aus der Trias der Slowakei und ihre stratigraphische Bedeutung. — GeoI. Palaont. Mitt. Innsbruck 2/4, 8–15, 3 táblával.
VÉGHNÉ NEUBRANDT Erzsébet 1974: Új Megalodontacea fajok a magyarországj felsőtriászból. Neue Megalodontacea-Arten aus der Obertrias von Ungarn. — Földtani Közlöny 104/2, 10–39, 2 ábrával, 10 táblával
VÉGH-NEUBRANDT, E. 1974: Korrelations-Probleme der ungarischen Trias. Stratigraphie der alpin-mediterranen Trias. — Österr. Akad. d. Schriftenreihe d. Erdwissenschaftlicher Kommissionen 2, 223–227, 2 ábrával.
VÉGH-NEUBRANDT, E. 1974: Stratigraphisce Lage der Triaskomplexe des Budaer Gebirges. — Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös Nominatae. Sectio Geologica XVII, 287–301, 10 ábrával.
VÉGHNÉ NEUBRANDT Erzsébet 1975: Ciklusok és ritmusok a magyarországi triászban. — Geonómia és Bányászat az MTA X. Osztályának Közleményei 8/3–4, 367–371, 2 ábrával.
VÉGH-NEUBRANDT, E. 1976: A Dunántúli Középhegység karsztjának anizotrópiája és annak bányavízvédelmi következményei. Anisotropy of the carbonate rock complex as a factor influencing water inrush into subsurface mines of the Transdanubian Central Mountains region, NW Hungary. — Preprint a 7. Nemzetközi Bányavízvédelmi Konferenciához II/11, 1–31, 4 ábrával.
VÉGH-NEUBRANDT, E. 1976: A Dunántúli Középhegység karsztjának anizotrópiája és annak bányavízvédelmi következményei. — Geonómia és Bányászat az MTA X. Osztályának Közleményei 8/3–4, 163–171.
CIGALE, M., RAMOVS, A., VÉGH-NEUBRANDT, E. 1976: Triadomegalodon idrianus n. sp. aus dem Oberkarn bei Idrija. (Triadomegalodon idrianus n. sp: iz zgornjekarnijskih plasti pri Idriji). — Geologija Razprave in Porocila (Ljubljana), 19, 29–33, 1 táblával.
VÉGH-NEUBRANDT, E., DUMONT, J. F., GUTNIC, M., MARCOUS, J., MONOD, O., POISSON, A. 1976: Megalodontidae du trias supérieur dans la chaine Taurique (Turquie Méridiona1e). — Géobios 9/2, 199–222, 2 ábráva1, 4 táblával.
VÉGH Sándorné 1977: Vitális Sándor emlékezete. — Földtani Közlöny 107/3–4, 266–274.
ORSOVAI Imre , Végh Sándorné 1977: Alkalmazott földtani anyagvizsgálati gyakorlat. — Egyetemi jegyzet, 190 p.
VÉGH Sándorné 1977: A Nagyegyháza-Csordakút-Mányi medencék kőszénfekvő képződményei. (Podjugolnie otlozsenija basszejnov Nagyegyháza-Csordakút-Mány). — Földtani Kutatás 20/4, 5–8.
VÉGH Sándorné 1978: Vadász Elemér, a tudós. — Földtani Közlöny 108/4, 428–430.
VÉGHNÉ NEUBRANDT E., FÁYNÉ Tátray M., MENSÁROS P., BALÁSHÁZY L. 1978: A Nagyegyháza–mányi terület kőszénfekvő képződményeinek és hegységének földtani kérdései. (Geological problems concerning the basin deposits and bedrocks underlying the Nagyegyháza–Mány Coal Measures in Hungary). — Földtani Közlöny 108/1, 7–17.
VÉGH NEUBRANDT, E. 1980: Bedeutung der Triasforschungen bei hydrogeologischen Prob1emen in Ungarn. — Annalen Naturhistorisches Museum Wien 83, 343–349.
KONDA J., MÓNUS F., SZABÓA., VÉGH S.-né 1981: Kirándulásvezető a Gerecsehegységi mezozoos karbonátos összletek újabb eredményei és hasznosításának kérdései tanulmányúthoz. — A Magyarhoni Földtani Társulat kiadványa, 1–17.
VÉGH-NEUBRANDT, E. 1981: Triassische Megalodontaceae. Entwicklung, Stratigraphiee und Paläontologie. — Akadémiai Kiadó, Budapest, 526 p.
VÉGHNÉNEUBRANDT E., MENSÁROS P. 1982: Karsztvízáramlási anomáliák földtani okai a Dunántúli Középhegységben. — A Nemzetközi Bányavíz Szövetség I. kongresszusa, egyben a VIII. Bányavízvédelmi Konferencia kiadványa A-szekció, 159–169.
VÉGHNÉ NEUBRANDT E., MENSÁROS P. 1982: Karstwater-flow-controlling Geological Conditions int he Transdanubian Central Mountains of Hungary. — First International Mine Water Congress (of the IMWA), Section A.
BALOGH K., DOBOSI, K., GÓCZÁN, F., HAAS, J., ORAVECZ, J., ORAVECZ-SCHEFFER,A., SZABÓ, I., VÉGH-NEUBRANDT, E. 1983: Report on the Aktivities of the Triassic Working Group in Hungary. (Veröffentlichungen d. Österr. Nationalkomitees für das International Geological Correlation Programme Project. Nr. 73/1/4. Triassic of the Tethys Realm). — Schriftenreihe der Erwissenschaftlichen Kommissionen 5, 17–36.
VÉGH Sándorné 1983: Szilárd ásványi nyersanyagok kutatása és vagyonszámítása. — Egyetemi jegyzet, J3-1292, 104 p.
VÉGH S.-né, KOVÁCS J., MENSÁROS P. 1985: A csordakúti külfejtés barnakőszéntelepének földtani modellje. (Geological model of the brown coal seam worked in the opencast mine pit of Csordakút. Geologisches Modell des Braunkohlenflözes des Tagebaues bei Csordakút). — Földtani Kutatás 28/3, 17–20.
VÉGHNÉ NEUBRANDT E., MENSÁROS P. 1986: A magyar kőszénkutatás és termelés helyzete. (Exploration and mining of coal deposits in Hungary). — Földrajzi Közlemények 1986/1–2, 117–133.
VÉGH S.-né, KOVÁCS J., MENSÁROS P. 1987: Rátolódás a Csordakút-II. bauxitlencse területén. (Overthrust in the Csordakút-II. bauxite lens area). — Földtani Közlöny 117/2, 93–99.
KOVÁCS J., VÉGH S.-né, 2006: Az 1949 –2004 között az ELTE-n végzett geológusok elhelyezkedési lehetőségei. — Földtani Közlöny 136/1, 157–160.

A fentieken kívül VÉGH Sándorné nevéhez 122 db kéziratos kutatási jelentés fűződik, ebből: 43 db Budapest–Szentendre mérnökgeológiája/hidrogeológiája, 30 db Pécs, Szekszárd és környéke építésföldtana és hidrogeológiája, 11 db a Dunántúli-középhegység hidrogeológiája, 13 db A Gerecse és a Bicskei-öböl bauxit-kőszén vagyona és földtani felépítése, 25 db egyéb témakörben készült. A jelentések többsége az ELTE Általános és Alkalmazott Földtani tanszékének alkalmazott földtani adattárában fellelhető.

Forrás: Földtani Közlöny 138/4, 317–321., Budapest, 2008