A tanszék története

A geológia egyike a világon jól ismert, generikus szakoknak. Egyetemünkön szak-geológus diplomát 1949 óta adunk ki, de az ilyen tárgyú oktatás több, mint 200 éve folyik.

Az ásványtan, önálló tankönyv formájában már 1778-ban megjelent az egyetem oktatási anyagai között. 1849-től az Ásványtani Tanszék élére a XIX sz kiemelkedő földtudósa Szabó József került, s ezt a Tanszéket, rövid kihagyással, 1894-ig (haláláig), rendes tanárként vezette. Közben 1882-ben Hantken Miksa kinevezett professzor, világhírű paleontológus vezetésével az Őslénytan is önálló, intézeti rangú egységgé formálódott. Hozzá kell tegyük, hogy az ásványtanhoz hasonlóan az őslénytan oktatásának kezdeteit is jóval annak intézményes keretek közötti megjelenése előtt kell keresnünk: a meghirdetett előadások egykori jegyzékéből, a kiadott tankönyvekből tudjuk, hogy az Ősállattan főtárgy már 1875-től kezdve rendszeresen szerepelt az előadások listáján. 1894-ben Földtan-Őslénytani Intézetet alakítottak, melynek első professzora Koch Antal, a kolozsvári egyetem nemzetközileg is elismert tanára lett. Az immár a kőzettant is magában foglaló Ásvány-Kőzettani Intézet vezetésével Krenner Józsefet bízták meg. Ez a szerkezet a II. világháború végéig gyakorlatilag változatlanul és jól szolgálta az oktatás és kutatás érdekeit. Az egyetemi katedra kiválóságai nemcsak az alapkutatás, hanem az alkalmazott kutatás terén is széles körben elismert tevékenységet végeztek: pl. Papp Károly professzor nevéhez fűződik pl. a kissármási földgáztelepek felfedezése, valamint az Erdélyi-medence sóösszleteinek feltérképzése; Sztrókay Kálmán Imre. a magyarországi érckutatásban szerzett elévülhetetlen érdemeket (Recsk, Gyöngyösoroszi).

A II. világháború után a Földtan-Őslénytani tanszék vezetője Vadász Elemér lett, akinek kiemelkedő szerepe volt az elemző földtan, a földtörténet és Magyarország földtana oktatásának megszervezésében és e tárgyak tankönyveinek elkészítésében. Munkáját Fülöp József és Báldi Tamás professzor folytatta és fejlesztette tovább. 1948-ban visszaállították az Őslénytani tanszék önállóságát s vezetőjéül Telegdi Roth Károlyt nevezték ki aki az első magyarnyelvű őslénytan tankönyv írója lett. Követői (Bogsch László, majd Géczy Barnabás) az alapkutatásban öregbítették a Tanszék hirnevét és alakítottak ki máig elismert tudományos iskolát. Az Ásvány-Kőzettani Intézet élére 1950-ben Szádeczky Kardoss Elemér került. 1953-ban az ásványtani szakterület Sztrókay Kálmán Imre vezetésével ismét intézményi önállóságot kapott. Az ő munkássága nyomán született meg az első modern rendszertani alapokon álló ásványtan könyv, és ő kezdeményezte a hazai földtudományi szektorban a röntgenkrisztallográfiai vizsgálatokat.Vezetése alatt a tanszék jelentős részt vállalt az 50-es 60-as években fellendült hazai érckutatásokban (urán, polimetallikus ércek, bauxit). Utóda, Kiss János a nyersanyagkutatási témák mellett a 70-es években a kísérleti mineralógia irányában bővítette a tanszék tudományos profilját.

Az ugyancsak 1953-ban létesült a Kőzettan-Geokémiai tanszék, vezetője, Szádeczky Kardoss E. elsősorban elméleti szakember volt, de fontos tudományos eredményeket tett le a kőszénföldtan valamint a kísérleti petrológia asztalára is. A geológia alkalmazása iránt megnyilvánuló egyre szerteágazóbb igények hívták létre 1953-ban az Alkalmazott Földtai tanszéket is. Alapító professzora Vitális Sándor korábban jelentős elismerést szerzett magának a gyakorlati kőszénkutatásban valamint a hidrogeológiában. Utóda Végh Sándorné Neubrandt Erzsébet lett, akinek a személyében ismét példaszerűen ötvöződött az alapkutatás és az alkalmazott kutatás. A 80-as évek végén bevezetett tantervi reformja eredményeként az ELTE-n kezdődött meg hazánkban először a Környezetföldtan és a Geomatematika c. tárgyak oktatása.

A klasszikus Őslénytani, Ásványtani-, Kőzettan-Geokémiai, Általános és Történeti Földtani, Alkalmazott- és Környezetföldtani tanszékek mellé hatodiknak felzárkózott a Magyar Állami Földtani Intézetbe kihelyezett Regionális Földtani tanszék és 7. félig-önálló egységként említést kell tegyünk az MTA Geológiai Kutatócsoportjáról, amely elsősorban az Általános és Történeti Földtani Tanszék munkáját segíti.

A Földrajz- Földtudományi Intézet megalakításának egyik legfontosabb eredménye, hogy a kapcsolatok a földtudományok többi ágával (földrajz, geofizika. meteorológia, csillagászat) a korábbinál is szorosabbra fűződtek, így elmondható, hogy az ELTÉ-n jelenleg, az országban egyedülálló szellemi háttérrel támogatva, a földtudományok teljes spektruma képviselve van, ilyen módon a társtudományok oktatása is a legmagasabb szinten folyhat. Az új MSc-képzés a korábbi ötéves, osztatlan geológusképzés egyenes folytatása, amely az e szakon végzettek kezébe az aktuális követelményeknek megfelelő, ténylegesen széles látókörű, magas színvonalú természettudományos diplomát ad.

1949-től a napjainkig közel ezer hallgató kapott az Eötvös Loránd Tudományegyetemen geológus diplomát. Ezek többsége hazai munkahelyeken talált munkát. Kisebb részük, eleve mint külföldi diák, vagy mint külföldön szakmai karriert befutott szakember minden tekintetben megfelelt a szakma támasztotta nemzetközi követelményeknek.